Óriás épületek szikráznak a szélben,
Mondd, ha te itt laknál, mit tennél,
de tényleg?
Éjszakánként állnál a falnál félszeg?
Vagy csak fetrengnél a padlón, mint
egy részeg?
Másoknak álma válna valóra egy ilyen
lakkal,
De te még csak büszke sem vagy az ódon
falakra.
Csak állsz szemben a díszes épülettel,
Nem is gondolsz bele, mi ez a hely.
Ha a régi kő mesélni tudna,
Századok regéit mesélné újra.
Ő már itt állt, mikor te még nem is
voltál,
Lőtt sebeket szerzett a fronton, míg
te vigyorogtál.
Pólyás babaként élted az életed,
Az ő téglái már lőportól peregtek.
Százezrek halálát nézhette végig,
Míg te az iskolát koptattad négy évig.
Büszkén, csorbultan állt a forradalom
alatt,
Te közben a lányokat cserélted magad
alatt.
Békésen állnak, némán e falak,
S ennyi idő alatt te is rájöttél
magad.
Ez az az épület, melyben fogantál,
S majdan egyszer itt leszel hamuvá.